A ma élõ ember számára nagy jelentõségû dolgokról van szó. A kövek, amelyekrõl szó esik olyan élõlények, társaink, akikrõl lehet, hogy eddig csak azt vettük észre, hogy szépek. Ez így igaz is, de nemcsak szépek, hanem gyógyító hatásuk miatt az ember nélkülözhetetlen társai is.
Aki megismerkedik ezekkel a csábító gyönyörûséges színekben pompázó "ártalmatlan gyógyszerekkel" soha nem akarja nélkülük tölteni az idõt. A kristályok, ásványok lelkileg és fizikailag is kimutathatóan jó hatással vannak életünkre. "Gyógyítanak" minket. Nem mindegy az ásványok szempontjából, hogy valaki mikor született. A születésnap szerint is csoportosíthatók az ásványok, ezért mindenkinek van születési köve.
A színek az életünk mindennapos velejárói. Nem mindegy milyen színû ruha van rajtunk, egyáltalán nem mindegy milyen színû az étel amit eszünk, nem mindegy milyen színû vízben fürdünk. Ezért lehetõség van arra, hogy a színekkel gyógyítsunk. Kapcsoljuk össze a színeket a kövekkel és az energiaközpontjainkkal, a csakráinkkal és rájövünk milyen érdekes kapcsolat van a csakráink színe, a gyógyító ásvány és a gyógyító színek között. Máris óriási az eredmény, ha a természetgyógyász program segítségével azonnal rendelkezésünkre áll egy táblázat, mely elárulja, hogy melyik csakrának milyen kõre, színre van szüksége a gyógyuláshoz, vagy esetleg milyen mantrát kell közben mondogatnunk és ezzel melyik szervünket fogjuk éppen erõsíteni, gyógyítani.

Itt egy kis segítség hogy tudd még milyen köveket hordhatsz illetve a többi jegyhez mik tartoznak...

Kövek horoszkóp szerint:
A kos kövei: gyémánt, rubin, karneol, mohaachát, rodonit, rodokrozit, jáspis, vörös turmalin, tűzopál, ametiszt.
A bika kövei: jade, smaragd, akvamarin, krizokráz, krizokroll, malachit, zafír, rózsakvarc, azurit, narancsszínű karneol.
Az ikrek kövei: tigrisszem, citrin, turmalin, achát, cirkon, arany topáz, rutilkvarc, holdkő.
A rák kövei: jade, rózskvarc, smaragd, aventurin, kalcedon, mohaachát, malahit, krizopráz, rubin.
Az oroszlán kövei: hegyikristály, turmalin, tigrisszem, citrin, lapis lazuli, gyémánt, rubin, achát, aventurin, shardonix.
A szűz kövei: jáspis, tigrisszem, citrin, sárga achát, szodalit, zafír.
A mérleg kövei: jáde, jáspis, zafír, akvamarin, krizopráz, smaragd, malachit, füstkvarc, narancsszínű citrin, turmalin, opál.
A skorpió kövei: rubin, mohaachát, jáspis, gránát, rodonit, opál, karneol, citrin, topáz.
A nyilas kövei: lapis lazuli, krizokoll, szodalit, azurit, türkiz, cirkon, kalcedon, kékkvarc.
A bak kövei: füstkvarc, hegyikristály, gyémánt, holdkő, fekete turmalin, macskaszem, ónix, türkiz, gránát
A vízöntő kövei: aventurin, türkiz, sólyomszem, akvamarin, zafír, opál, lapis lazuli, ametiszt.
A halak kövei: ametiszt, akvamarin, opál, jáde, holdkő, hematit.

Legfontosabb gyógynövények:
ánizs, borsmenta, csipkebogyó, fodormenta, kamilla, körömvirág, levendula, macskagyökér, rozmaring, zsálya
Így ilyen sorrendben... tehát a gyógynövényeket használhatjuk külsőleg(krém formában) vagy tea formájában, mert gondolom senki nem legeli őket csak úgy a rétről... ;)

Ánizs:

Az ánizs vizelethajtó (dureticum) és szélhajtó (carminatívum), remekül enyhít a puffadáson, hatásosan szünteti meg a kólikát, enyhíti a gyomorfájdalmat, a hascsikarást, megelőzi a hányingert, és javítja az emésztést. Csillapítja a szaggató köhögést, oszlatja a nedvek összegyülemlését, és enyhíti a hidegrázásos tüneteket is. Szoptató anyák esetében serkenti és javítja a tejtermelődést, és - csak néhány kortynyi belőle - a kisbaba hascsikarásán is gyakran segít. Szétolvadásig szopogatva, az ánizscukor a mozgásszervi betegségek ellen is használ.

Borsmenta:

A borsmenta jellegzetes étvágygerjesztő szer, serkenti a nyálmirigyek működését, segít megszüntetni a hányingert, csillapítja a gyomorégést, megszünteti a csuklást, és enyhíti a gyomorgörcsöket és a hascsikarást. A gyomor belső bevonatára gyakorolt hatása miatt a borsmenta gyakorlatilag lerövidíti az időt, amelyet a táplálék a gyomorban tölt.
Ezt a gyógynövényt ősidők óta alkalmazzák olyan szerként, amely az egész testet, ám elsősorban a szívizmot tisztítja és erősíti. Serkentő és hevítő tulajdonságai miatt a borsmentatea közkedvelt orvossága a hidegrázásnak, a náthának, a kólikának és a reumának. Segíti csillapítani a migrénnel vagy a szédüléses fejfájással gyakran társuló hányingert is.

Csipkebogyó:

A gyógyászatban frissítõ íze, magas C-vitamin- és más (B1-, B2-, K-, P-) vitamin-, valamint ásványianyag- és nyomelemtartalma miatt használjuk. A felaprított és szárított gyümölcsbõl készült tea reggel élénkítõ hatású, nyáron hidegen alkalmas a nagy szomjúság oltására, télen pedig forrón fogyasztandó.
A csipkebogyó sok teakeverék alkotórésze; mindenekelõtt azoké, amelyek a náthás idõszakokban a megelõzést, influenzában pedig a panaszok csökkenését szolgálják. Lázas gyermekeknek ízleni szokott a csipkebogyótea, tisztán vagy mézzel édesítve. Specifikus hatásokat eddig nem tudtak kimutatni, bár enyhe hashajtó hatású, amit a gyümölcssav okoz, és a magoknak enyhe vizelethajtó hatása van. Közkedvelt még a túlérett csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is. Étvágygerjesztõ hatású, a reggeli "falatozást" segíti. Egyes vidékeken palacsintát is töltenek vele.
Azok a teabarátok, akik szívesen szedik és készítik maguk a teájuk alapanyagát, gyakran kérdezik, hogy másfajta rózsák termései is felhasználhatók-e a teákhoz. Alapjában véve igen, de az illatos rózsák terméseit ne használjuk, mert néhány esetben allergiás reakciót váltottak ki.
A szárított csipkebogyót minden esetben fénytõl és nedvességtõl elzárva tároljuk.

Fodormenta:

A fodormenta évszázadok óta nagy becsben áll, mint kiváló emésztésserkentő. Serkenti a nyálmirigyek működését, javítja a gyomor kiválasztó képességét, enyhíti a hascsikarással és puffadással járó panaszokat. Kíméletes és hatásos szer hányinger és hányás ellenében, még gyermekek is nyugodtan szedhetik. A népi gyógyászatban nátha, influenza, fagyás és szédülés kezelésére is használják.

Kamilla:

A gyógyászatban a szárított virágzatokat használják fel. Legfontosabb hatóanyaga az azulént tartalmazó kékes színű illóolaj. A kamilla sajátos gyógyhatását azonban a benne található anyagok együttes (komplex) hatása okozza. A kamillateát alkalmazzák hólyag- és vesepanaszokban, gyomor- és bélpanaszoknál, nyugtalan állapot esetén, és mindenütt, ahol sebellátásról van szó. Emellett sok más orvosi alkalmazásmódja is van, például cseppek, kenőcsök, gyógykozmetikumok.
Használata:
Belsőleg. A kamillateát a következőképpen kell főzni: öt percig áztassunk 1 leveseskanál (13 gramm) szárított virágot kb. 2,5 dl frissen forralt vízben.
Külsőleg. A kamillából készült pép kiválóan nyugtatja a megviselt izmokat és a sajgó ízületeket, emellett a duzzanatokat is lohasztja. Kamillalemosót vagy kamillateát évszázadok óta használnak hajöblítő szerként is. A régi herbáriumok szerint fényesíti és könnyen kezelhetővé teszi a szőke hajat.
Figyelem! Ne használjunk kamillát, ha a parlagfűre allergiásak vagyunk, vagy ha hajlamosak vagyunk a szénanáthára. Noha a kamilla enyhe és kíméletes szernek mondható, hosszú időn át egyhuzamban ne alkalmazzuk. Gyógyteaként is csak alkalmilag, egyszer-kétszer ajánlatos fogyasztani.

Körömvirág:

A körömvirág közismert lázcsillapító, ám azon túl, hogy enyhíti a lázat, még sok egyébre is jó. A gyomorfekély kínjait is csillapítja, könnyíti a menstruációs görcsökön, nyugtatja a visszérfájdalmat, és kezeli a kiütéses bőrbajokat, köztük az övsömört is.
Külsőleg alkalmazva a hideg körömvirágtea csillapítja az égési seb fájdalmait, és meggyorsítja a nyílt sebek gyógyulását. Fülcseppként enyhíti a fájdalmakat és a füljáratok sajgását.

Levendula:

A levendulafürdő hypotoniásoknak (alacsony vérnyomású egyéneknek) frissítő, ingerült és stressz hatása alatt levőknek pedig lazító hatása miatt tesz jót. Régebben gyakran használták a levendulaszeszt reumás fájdalmak enyhítésére.
A levendulát nemcsak gyógynövényként értékeljük. Fűszerként is használjuk kaporral, bazsalikommal, kakukkfűvel, vagy csomborral együtt, keverékekben. Annyira enyhén fűszerezzünk vele, hogy az illatát éppen csak érezni lehessen, de ne uralkodjon.
A tudományos álláspont a levendulavirágból készült tea hatását közérzeti zavarok nyugtalanság, elalvási zavar, étvágytalanság, funkcionális gyomortáji zavarok (ideges gyomor, Roemheld-szindróma, meteorizmus) és bélbántalmak esetén ismeri el.

Macskagyökér:

A macskagyökeret hatékony nyugtatószerként ismerjük idegességnél, elalvási és alvási zavaroknál, ezenfelül a túlterhelt szív segítségeként is. Ez nem mindig volt így: Hippokratész idejében (a Krisztus előtti V-IV. században) a macskagyökeret főleg női bajoknál használták. A középkorban ehhez mindig újabb alkalmazási területek jöttek: a macskagyökér köszvényes fájdalmak és oldalszúrások ellen jó olvasható egy középkori füveskönyvben; a XVI. és a XVII. században már dicsérték a hatását légszomj, látási gyengeség, fejfájás, köhögés és szúrt sebek esetén. Egy szó sincs nyugtató és alvásjavító hatásáról, nyugtató hatásáról csak a XIX. századból vannak feljegyzések. Azóta a macskagyökér az orvostudományban és a népi gyógyászatban a legjobb nyugtató- és altatószerek egyike.

Nah akkor kicsit arról hogy néz ki:
Termõhely: nyirkos erdõkben, bozótokban, árkokban, nedves réteken, lápréteken, a patakok és folyók parti sávjában található.
Lomblevelek: páratlanul szárnyasak. A levélkék száma 5, 7 vagy 9, lándzsásak, 4-8 cm hosszúak, kifejezetten fogasak, a levélgerincen lefutók, fõleg fonákjuk rásimuló szõrös.
Virágok: az 5 nagyon kicsi csészelevél a virágzáskor begöngyölõdik, cimpája duzzadt szegélyt alkot. Terméséréskor ezekbõl mintegy 10 darab 3-7 mm hosszú, tollas szõrös serte képzõdik. Az 5 sziromlevél egymással összenõtt, 3-6 mm hosszú, halvány rózsaszínû. A porzólevelek száma többnyire 3, ritkábban 4. Alapjuk a pártacsõvel összeforrt. A magház alsó állású, háromrekeszû, de mindig csak egyetlen rekesz termékeny. Rovarmegporzású.
Virágzat: ernyõszerû buga.

Rozmaring:

Régóta ismert fűszer. Serkenti az idegrendszert, javítja az emlékezetet. az ókori rómában a tanulók rozmaringot fontak a hajukba, hogy jobban megjegyezzék a tanultakat. Azt tartották, hogy a kertkapoba ültetett rozmaring távol tartja a boszorkányokat.
A barátság és az emlékezet jelképeként gyakran fonták temetési koszorúba is. Remek altatószer. Az ágy fölé akasztva távol tartja a rossz álmokat.


Zsálya:

Már az ókorban is használták. Nagy Károly megparancsolta, hogy minden kertben terjesszenek zsályát. Fertőtlenítő hatása van, és elmúlasztja a kellemetlen szájszagot!
A zsálya frissíti és serkenti az agyműködést, enyhíti a szellemi kimerültséget, javítja a memóriát és a koncentrálóképességet. A zsályáról évszázadokig azt tartották, hogy késlelteti az öregedést és meghosszabítja az életet. A kínai orvoslásban ezzel a növénnyel a jin (hideg) jellegű bajokat szokták kezelni, például a gyomorrenyheséget, illetve az emésztőrendszer csökkent működését. A zsálya kiváló étvágygerjesztő és remek szélhajtó szer is egyben. Mivel ez a gyógynövény a túlzott nedvtermelődést gátolja, a népi gyógyászok régóta használják éjszakai verítékezés, rendellenes testi kipárolgások, hasmenés, dizentéria kezelésére. A zsálya továbbá enyhe gyulladásgátló, amely különösen a nátha vagy az influenza kezdeti szakaszában jótékony hatású, és különösen orrdugulás ellen hasznos. A zsályateát évszázadok óta használják gargalizálószerként torokfájás, afta, szájpenész, gyulladt fog, illetve fogínygyulladás kezelésére.
Használata:
Belsőleg. A zsályát hosszabb ideig kell áztatni, mint más növényeket. Öntsünk negyed liter frissen forralt vizet 1 3/4 teáskanál (7,08 gramm) zsályalevélre. Fedjük le és hagyjuk 10 percig ázni a leveleket. Szűrjük le, és igyuk azon forrón.
A zsályateával torokfájás esetén gargalizálhatunk is. A szájsebeket viszont úgy gyógyíthatjuk, hogy egyszerűen naponta többször bedörgöljük egy adag levéllel a fájós részt.
Külsőleg. A zsályapép állítólag jót tesz az orrdugulásnak, de a torok vagy a mellkas minden komolyabb betegsége is kezelhető vele. A javallat szerint az illatos pép duplán használ, ha, miközben a fertőzést és az orrdugulást kezeljük vele, zsályateát kortyolgatunk mellé.
Ha kinn a kertben megcsíp egy méh, vagy bármi más apró teremtménnyel akad konfliktusunk, tépjünk egy zsályalevelet, és dörgöljük a sajgó vagy viszketős testtájra. A fertőzés veszélye csökken, a sérülés hamarabb gyógyul, a viszketés pedig gyorsabban elmúlik így.